Köztes emberi szélessáv

Bayer Judit : A szolgáltatók felelősségének szabályozása a legújabb alkalmazások és az amerikai tapasztalatok fényében A szolgáltatók felelősségi szabályainak európai megállapítása óta több mint fél évtized telt el, az európai szabályozás alapjául szolgáló amerikai törvény pedig hamarosan tízesztendős lesz.

Facebook 0 Alapjoggá vált az internet Finnországban júliusától kezdve a telekommunikációs cégeknek kötelező lesz kiépíteni az 5,2 millió finn lakos bármelyike számára a szélessávú internetkapcsolatot, melynek sebessége legalább 1 Mbps kell legyen. Az 1 megabit természetesen Finnországban is csak egy köztes lépcső, mint ahogy az Egyesült Királyságban is két lépcsőben valósítják meg a minden háztartásba eljutó, Mbps-nél gyorsabb hálózati kapcsolat lehetőségét.

Ez hosszú idő az internetszabályozásban: a köztes emberi szélessáv tapasztalatok mellett a technikai megoldások rapid változása is jelzi a változtatás igényét. A cikk bemutatja ezeket a folyamatokat és a web 2. A szerző a Kanadában alkalmazott értesítési-értesítési eljárást notice-and-notice ajánlja alapul venni egy összetettebb, az igényeknek megfelelő felelősségi rendszer kialakításához. Az amerikai szerzői jogi törvény gyakorlati tapasztalatai A témában jártasok előtt minden bizonnyal ismertek az amerikai szerzői jogi törvény Digital Millenium Copyright Act, DMCA felelősségi szabályai.

Ahhoz azonban, hogy bebizonyítsam: ezek a szabályok nem képesek betölteni azt a feladatot, amelyre hivatottak, elöljáróban mégis szükségesnek tartom ismertetni ezek legfontosabb tartalmát. Az internetszolgáltatók felelősségére nézve a DMCA — a világon elsőként — bevezette az értesítési-eltávolítási eljárást. Ennek lényege, hogy egy úgynevezett biztonságos kikötőt kínált köztes emberi szélessáv internetszolgáltatóknak arra az esetre, ha az általuk közvetített, tárolt, talált vagy másolt tartalom jogellenesnek minősül, azzal a feltétellel, hogy bizonyos körülmények között eltávolítják a kifogásolt, szerzői jogokat sértő anyagot.

A mentesülés alapfeltétele, hogy a szolgáltatónak legyen egy belső szabályzata, amely lehetővé teszi az ismételt jogsértők előfizetésének letiltását.

Tiszteletben kell tartania azokat a technológiai beállításokat, amelyeket a szerzői jogok jogosultjai alkalmaznak, hogy azonosítsák és védjék a jogvédett műveket.

Emellett az ideiglenes másolat készítése, tárolása és kereső működtetése esetén a szolgáltatónak bizonyos egyéb aktív cselekményeket is kell tennie akkor, amikor jogellenes anyag létezéséről szerez tudomást.

Például az ideiglenes másolat készítése után, ha az eredeti, jogellenes anyagot az eredeti helyéről eltávolították, és erről formális levélben értesítették a szolgáltatót, akkor neki is el kell távolítania az arról készült tárolt másolatot. A DMCA ezzel kapcsolatban fejti ki az értesítési eljárás részleteit.

További követelmény — amelyet az európai irányelv nem vett át —, hogy a szolgáltatónak ne legyen anyagi nyeresége a jogellenes tevékenység kapcsán. Ezen kívül szükséges, hogy legyen egy kijelölt képviselője, akinek megküldhetőek az értesítések, és e személy neve, címe, telefonszáma és e-mail-címe letétbe helyezve elérhető legyen a Szerzői Jogvédő Hivatalban.

Amikor a jogsértő köztes emberi szélessáv emberi szélessáv tudomást szerez, a tárhelyszolgáltatónak el kell távolítania a tartalmat, vagy meg kell akadályoznia a hogyan kezelik a vírusos papillómákat. A szabályos értesítés írásban történik, és csakis olyan személy küldheti, akinek joga van fellépni a szerzői jogosult nevében.

Már három alapvető elem megléte esetén is köteles a szolgáltató a panaszt befogadni, és hiánypótlás céljából felvenni a kapcsolatot a panaszossal. Az értesítés—eltávolítás szabályai azonosak a tárhelyszolgáltatáshoz kapcsolódó feltételekkel és kötelességekkel. A törvény a szolgáltatót mentesíti az eltávolítással okozott károkért viselt felelősség alól is, hiszen végül kiderülhet, hogy a tartalom valójában nem is valósított meg jogsértést. A mentesülés feltétele, hogy a szolgáltató megfelelő módon közvetítsen a panaszos és a közzétevő között, és adott esetben a tartalom visszahelyezéséről is gondoskodjon.

Visszahelyezés A tartalom közzétevőjének lehetősége van arra, hogy ellenértesítéssel éljen, és kérje a tartalom visszahelyezését. Az ellenértesítést köztes emberi szélessáv szolgáltató továbbítja a panaszosnak, és tájékoztatja, hogy az eltávolított tartalmat tíz munkanapon belül visszahelyezi, hacsak a panaszos nem küld újabb értesítést olyan tartalommal, hogy bírósági keresetet indított az előfizető jogellenes magatartástól való eltiltása érdekében.

Ha a bírói eljárást a panaszos ténylegesen nem indítja meg, akkor a szolgáltató 14 napon belül visszahelyezi a tartalmat; a határidőt az ellenértesítés dátumától kell számítani.

• Internet Protocol televízió
• Az írott beszéd és az internet - ITBUSINESS

Lényegében ezt a megoldást vette át a magyar elektronikus kereskedelemről szóló A magyar jogszabály egyik következetlensége, hogy bár nem csupán a szerzői jogsértésekről szól, az értesítési és eltávolítási eljárás szabályait csak a szerzői jogsértésekre vonatkoztatja.

A tartalom visszahelyezése az értesítési-eltávolítási eljárás egyik sarkalatos kérdése. A tartalom közzétevője csak akkor kérheti az ismételt közzétételt, ha valószínűnek tartja, hogy azt tévedésből távolították el, vagy hogy a panaszosnak nem is volt joga a szerzői jogosult nevében fellépni. Köztes emberi szélessáv, hogy ez utóbbit honnan tudhatná a közzétevő, ha a szolgáltató nem küldi meg neki a panaszos levelét vagy nevét — amire nem köteles.

A P2P fájlcserélések által keltett problémák Az elmúlt évtizedben a szerzői jogsértések túlnyomó része fájlcserélő szoftverek segítségével történt, aminek használatát a szerzői jogosultak hiába igyekeztek megakadályozni. Erre a problémára a DMCA nem kínál megoldást.

A fájlcserélők csak hozzáférést vesznek igénybe, tárhelyet nem, így nincs mit eltávolítani — a tartalom a felhasználók saját otthoni gépén található. Így hát a lemezkiadók megkíséreltek élni a DMCA Csakhogy az azonosítás kérelméhez csatolni kell az eltávolítást kérő értesítést. Márpedig ahol nincs tárolás, mint a P2P tartalomnál, ott eltávolítást sem lehet kérni, tehát nem lehet csatolni az erre irányuló kérelmet sem.

Így köztes emberi szélessáv szolgáltató formai hiba miatt nem teljesítette a felhasználó megnevezésére irányuló kérést. Ez a joghézag volt az ügy tárgya az RIAA v Verizon-ügyben, amelyben a bíróság is úgy foglalt állást, köztes emberi szélessáv az azonosítás csak akkor igényelhető, ha az eljárás tárolt tartalom miatt folyik, és nem vehető igénybe olyan jogsértések esetén, amelyeket kizárólag a hozzáférés igénybevételével követnek el RIAA v Verizon, Ezért a Verizon-ügy óta a szerzői jogosultak inkább úgynevezett John Doe-eljárást indítanak a felhasználó ellen, azaz ismeretlen személy ellen indítják meg azzal, hogy majd az eljárás során a bíróság deríti ki a személyazonosságot bővebben lásd Bayer, b.

Ezen kívül pedig a DMCA i 1 A szakaszát kísérlik meg kiaknázni, amely a többszöri jogsértések után a felhasználó előfizetésének felmondását írja elő. A lemezkiadók úgy próbálják a kívánt hatást előidézni, hogy rövid egymásutánban többször is értesítéseket küldenek az internetszolgáltatóknak, vagy eleve azt állítják, hogy a felhasználó több alkalommal követett el jogsértést hiszen minden egyes letöltött zeneszám külön jogsértésnek számít Urban, Érdekes helyzet állhat elő, ha például családi előfizetést szüntet meg az internetszolgáltató, amiért a család gyermeke fájlcserélő alkalmazással szórakozott.

Az internet széles körű felhasználása miatt az előfizetés felmondása napjainkban aránytalan szankciónak tekinthető Pollack, — A DMCA értékelése Részletekbe menő, precíz szövegezése révén a DMCA viszonylagos biztonságot nyújt az internetszolgáltatóknak: kevés kétséget hagy afelől, hogy mit kell tenniük, mert minden, a formai követelményeknek megfelelő értesítésre el kell távolítaniuk a kifogásolt tartalmat.

Ugyanez a sajátossága rugalmatlanná is teszi, ami például a Verizon-ügyben is tükröződött, hiszen minden helyzetre nem képes megoldást nyújtani. Az azonban egyértelműen előny, hogy az internetszolgáltatóknak nem kell állásfoglalást kialakítaniuk a tartalom jogszerűségére nézve, így nem fenyeget az a veszély, hogy a szólásszabadság és a szóláskorlátozás közötti, az emberi jogok területére tartozó, vastagbélrák képalkotása mérlegelést igénylő kérdést egy ebben járatlan, laikus szervezetnek kellene megválaszolnia, ráadásul annak terhe mellett, hogy ha tévesen dönt a szólásszabadság javára, akkor a tartalom közzétevőjével egy sorban válik felelőssé a tartalomért.

Nyilvánvaló hátrány, hogy köztes emberi szélessáv az ára a szólás nagyobb fokú korlátozása. Habár elméletileg kevéssé vitatható, hiszen a korlátozást törvény írja elő, és az nem diszkriminatív, mert nem a tartalom alapján korlátozza a szólást, a diszkriminációt laikus szereplők végzik köztes emberi szélessáv a szerzői jogok jogosultjai rendelkeznek teljhatalmú döntőbíróként egy anyag jogszerűsége vagy jogellenessége felett.

Igaz ugyan, hogy van lehetőség a tartalom visszatételére. A másodikra pedig azért csekély az esély, mert a szolgáltató nem köteles megküldeni a panaszos adatait. Az is igaz, hogy a törvény korlátozza a panaszosok körét azáltal, hogy a panaszossal szemben is támaszt bizonyos követelményeket: meg kell adnia a nevét, az elérhetőségét, és nyilatkoznia kell jóhiszeműségéről, valamint arról, hogy meggyőződése szerint a kifogásolt tartalom szerzői jogot sért, továbbá bizonyítania kell, hogy jogosult a szerzői jogok birtokosa nevében fellépni.

Ennek ellenére a közelebbi vizsgálat során kiderül, hogy a törvény nyíltan előnyben részesíti a szerzői jogosultakat a közzétevőkkel szemben. Ahogy az értesítés-eltávolítás logikájából egyébként is következik: az ártatlanság vélelme helyett a bűnösség vélelme érvényesül.

Az igazi probléma azonban a visszaélésszerű joggyakorlás: meglepően magas az aránya a téves értesítéseknek. A lemezcégek a stratégiájukat azzal egészítik ki, hogy alkalmanként több ezer értesítést is küldenek az internetszolgáltatóknak, amelyek számára még az is lehetetlenné válik, hogy legalább a teljesen ésszerűtlen értesítéseket kiszűrjék — habár erre a jogszabály sem adna lehetőséget.

Így csupán az automatikus eltávolítás lehetősége marad számukra. Felmérések szerint nem csupán lemezcégek élnek az értesítés lehetőségével, hanem egyéb vállalatok is abból a célból, hogy elhallgattassák a jogos kritikákat, észrevételeket Urban, — A visszahelyezés lehetősége pedig nem hozza a közzétevőt egyenlő helyzetbe.

A felhasználó akkor kérheti a tartalma visszahelyezését és a kára megtérítését, ha az értesítés szándékosan megtévesztő volt.

A lemezcégek pedig robotokkal fésülik át a netet, jogsértő tartalmak után kutatva, majd az összegyűjtött találatok listáját ellenőrzés nélkül küldik meg az internetszolgáltatónak, amely így természetesen sok esetben olyan tartalmakat is megjelöl, amelyekre nem is vonatkozik szerzői férgek, mint a hozzám hasonló emberek, vagy amelyek a szabad felhasználás hatálya alá esnek: például könyvismertetéseket, illetve egyszerűen nem létező oldalakat is.

Például a Szcientológiai Egyház több tucat értesítést küldött a Google-nek, követelve a vele szemben kritikus oldalak linkjeinek eltávolítását. A leggyakrabban pedig üzleti vállalkozások kérik versenytársaik linkjeinek eltávolítását Urban, Emellett valószínű, hogy az ellenértesítés lehetősége nem is ismert széles körben. Továbbá, mint már említettem, a felhasználó nem kap másolatot az értesítésről, és bár értesítik a tartalom eltávolításáról, ezen értesítésnek nem kell sem indokolást, sem más információt tartalmaznia.

Az A maradék — közte a A Az eredeti értelmezés szerint a kitétel feltétel nélkül mentesítette volna a szolgáltatókat más tartalmáért viselt felelősség alól Bayer, a: Ez az és között uralkodó értelmezés igen kedvező volt a szolgáltatókra nézve Zittrain, Ugyanakkor a szabályt számos kritika érte amiatt, hogy állítólag közönyössé tette a szolgáltatókat a jogsértő tartalom iránt, illetve az iránt, hogy együttműködjenek a sérelmet szenvedett személyekkel.

Putyin köszöni szépen jól van - Rimaszombati Andrea

Igaz ugyan, hogy a CDA világossá tette: egyes speciális szabályok alkothatnak kivételeket; így külön is nevesíti a szerzői jogi törvényt, a büntető jogszabályokat és a magánélet védelmére szolgáló jogszabályokat. A hagyományos szemlélet az együttműködés szankciójaként egyedül a tartalomért való felelősséget tartja elképzelhetőnek.

Holott az együttműködés — például a nevek kiadása — lehet adminisztratív kötelezettség is, és ha feltétlenül szankciókat kíván létesíteni a jogalkotó, akkor bírsággal is fenyegethető ennek elmulasztása.

A különbség elvi: a szolgáltató nem azért lenne felelős, amit valaki más tett, hanem azért, amit ő maga mulasztott el megtenni. A gyakorlati jelentősége az, hogy nem ró aránytalan terhet a szolgáltatóra, amely megbénítaná annak cselekvési szabadságát. Ezért — álláspontom szerint — a CDA problémája nem az volt, hogy mentesítette a szolgáltatókat a felelősség alól, hanem az, hogy elmulasztotta előírni a szolgáltatóknak, hogyan és milyen módon működjenek együtt a jogsérelmet szenvedett felekkel vagy az igazságszolgáltatással.

Eredeti formájában valóban nem nyújtott védelmet a sértett félnek, habár nem is tiltotta, hogy a szolgáltató önként távolítsa el a kifogásolt tartalmat. A CDA e korai értelmezése következtében néhány eset nagy port vert fel, mert ellenkezett a bírák és a közvélemény morális értékrendjével, hogy a szolgáltatókat még akkor sem lehetne felelőssé tenni, ha tudtukkal teszik közzé a jogsértő tartalmat, vagy ha megtagadják annak eltávolítását Austin v Crystaltech, ; Schneider v Amazon.

Paradox módon a legnagyobb port felverő esetekben a szolgáltatók el is távolították a tartalmat, csak éppen nem közöltek helyreigazítást, amit természetesen a mai napig sem kötelesek megtenni Zeran v AOL, ; Blumen­thal v Drudge, A morális pánikot az ébresztette, hogy például a Zeran-esetben sosem sikerült megtalálni a jogsértő személyt.

A Blumenthal v Drudge-esetben pedig véleményem szerint a bíróság másként is dönthetett volna bővebben lásd Bayer, Az újabb értelmezés szerint azonban a CDA nem giliszta jelei mondja ki, hogy a szolgáltató semmi szín alatt nem tehető felelőssé, hanem csupán annyit, hogy nem úgy, mint egy közzétevő publisher.

Ez azonban nem zárja ki, hogy a könyvterjesztő distributor felelősségi szerkezetét alkalmazzák rá, amely szerint csak addig nem felelős, amíg nincs tudomása a dologról. Kérdéses, hogy mit kell tennie azon szolgáltatónak, amely rájön, hogy illegális tartalom válik hozzáférhetővé rajta keresztül — habár nem maga tárolja azt. Talán köteles lenne blokkolni? Ez nyilván idegen az amerikai szólásszabadság-jogtól, de az eddigi bírói gyakorlat fényében talán már ez sem köztes emberi szélessáv meglepetést.

Ezáltal a CDA tulajdonképpen nem is változtat köztes emberi szélessáv szolgáltatók helyzetén: ugyanez lenne a helyzet akkor, ha nem létezne ez a szabály.

IT Business Online

Kanadai sajátosságok: az értesítés-értesítés rendszere Első ízben a Kanadai Internetszolgáltatók Szövetségének CAIP a Kanadai Lemezipari Szövetséggel CRIA kötött megállapodásában jelent meg ez a módszer, amelyet a kanadai törvényhozás is tervezett átvenni a szerzői jogi reform egyik részeként. Amikor a kanadai parlament novemberében bizalmatlansági indítvány következtében feloszlott, a C—60 jelű törvényjavaslatot átmenetileg — az összes többi társával együtt — felfüggesztették.

A szerzői jogi reformokat is tartalmazó komplex törvénymódosítás őszén várhatóan ismét napirendre kerülhet. A szolgáltató pedig az értesítést továbbítja ügyfelének, valamint küld egy megerősítést a Köztes emberi szélessáv ennek megtörténtéről. Beszámolók szerint a kooperációs arány 80—90 százalékos, azaz az esetek ilyen hányadában a felhasználó önként szüntette be a jogsértő tevékenységet, és igen kevés esetben volt szükség ismételt panaszra ugyanazon személy ugyanazon tartalma ellen CAIP Position Paper, A Papillomavírus 16 onkoprotein terjesztette be a jogalkotásra irányuló javaslatot a kanadai alsóház elé.

A törvényjavaslat szerint a formai feltételeknek megfelelő értesítést a szolgáltató egyszerűen továbbítja a felhasználónak. A szolgáltatónak ahhoz is joga van, hogy ezért a szolgáltatásért költségei megtérítését várja, amelyeket hatóságilag maximálnának.

Emellett a szolgáltató az értesítés kézhezvételekor köteles rögzíteni és hat hónapig tárolni a felhasználó személyazonosító adatait. Ha ezt a kötelezettségét nem teljesíti, a bíróság által megállapított kártérítést statutory damages kellene fizetnie, amelynek összege és 10 kanadai dollár között lehet. Felelősnek csak annyiban található, amennyiben bírói köztes emberi szélessáv mondja ki egy tartalom jogellenességét, és az erről való tudomásszerzés ellenére sem távolítja el azt.

Ugyanakkor a tárolt tartalmak esetében is alkalmazható. Pillanatnyilag, jogi szabályozás hiányában ez az önszabályozó magatartás önkéntesen vállalt kötelezettség a szolgáltatók részéről. A tervezett értesítési-értesítési eljárás tiszteletben tartaná a közzétevő jogait, mivel ő maga távolíthatja el a tartalmat. Az a tény, hogy a szolgáltató rögzíti és hat hónapig tárolja a közzétevő személyazonosításra alkalmas adatait, lehetővé teszi, hogy további jogsértések esetén a panasztevő eljárást indíthasson ellene.

Mi az internet sebessége és hogyan ellenőrizhető online.

Ezen eljárás egyetlen hátránya, hogy relatíve lassú, hiszen a tárolt tartalmat eggyel későbbi állomáson távolítják el, ha pedig a közzétevő nem kooperál, hivatalos eljárásra terelődik az ügy, és csupán bírósági ideiglenes intézkedés keretében lehet a tartalmat eltávolíttatni. Vannak ügycsoportok, amelyek jól tűrik a késlekedést: ilyenek a szerzői jogi esetek, amelyeknél néhány napos eltérésnek minimális a tényleges gazdasági kockázata.

Ezzel szemben például bizalmas információ elterjedésének megakadályozása esetén aligha tűrhető egy-kéthetes haladék. A definíció kimondja, hogy a kommunikáció nem foglalja magában a telekommunikációs eszköz útján a nyilvánosság felé történő közvetítést olyan személy által, aki csupán a telekommunikációs eszközt nyújtja egy másik személynek, aki így közvetíti kommunikálja a tartalmat.

A SOCAN v CAIP-ügyben a kanadai szövetségi fellebbviteli bíróság nyilvánvalóvá tette, hogy a szolgáltatók valóban mentesek a szerzői jogsértésért fennálló felelősség alól, ennek feltétele azonban, hogy ténylegesen köztes emberi szélessáv tudomásuk a dologról. Egyébiránt az papilloma az égen, mint kezelni kiváltó oka az volt, hogy a szerzők és a lemezcégek szövetsége SOCAN azt kérte, fizessenek az internetszolgáltatók átalánydíjat, amivel kompenzálnák azt, hogy lehetővé teszik a zenei kalózkodást.

A szokatlan elképzelés szerencsére nem aratott különösebb sikert: már a szerzői jogi döntőbizottság is úgy találta, hogy a szolgáltatók a törvény értelmében nem közzétevői a tartalomnak, és ez kiterjed az ideiglenes másolatok és a tükrözés esetére is. A SOCAN egyébként abba próbált belekötni, hogy az ideiglenes másolatok készítése nem feltétlenül szükséges a közzétételhez, ahogy a tükrözés sem, ezért nem esik a törvényi kivétel hatálya alá.

Kimondta, hogy az internetszolgáltató mindaddig védelmet élvez, amíg maga nem bocsátkozik a közzététellel kapcsolatos cselekményekbe, hanem csak közvetítő marad. A közvetítő tulajdonságai között pedig az is szerepel, hogy nincs tényleges tudomása a jogsértő tartalomról, és hogy célszerűtlen lenne az irdatlan mennyiségű internetes tartalom szemmel tartása.

Mindazonáltal azt is kimondta, hogy a felelősség valószínűleg feltámad akkor, ha a szolgáltató tevékenysége nem nevezhető tartalomsemlegesnek, például, köztes emberi szélessáv értesítést kap a jogsértő tartalomról, és nem teszi meg a szükséges intézkedéseket. Mivel a tárhelyszolgáltatásra nincs külön szabály, ennek értelmében a jogrendszer általános szabályaiból is következő azon szemlélet vonatkoztatható rá, hogy amennyiben a szolgáltató tudomást szerez a jogellenességről, intézkednie kell, vagy felelőssé tehető — hasonlóan az európai irányelvhez.

Ennek értelmében mindaddig, amíg az értesítési-értesítési eljárást törvénybe nem iktatják, és annak teljesítése esetére nem mentesítik a szolgáltatót a felelősség alól, a tárolt tartalomért a szolgáltató továbbra is felelőssé tehető, különösen egyéb, nem szerzői jogi tartalmakkal kapcsolatban.

A kanadai büntető törvénykönyv Bírói döntés esetén a gyermekpornográf tartalmat el kell távolítaniuk, egy másolatát a bíróság számára kézbesíteniük, és a tartalomszolgáltató azonosítására szolgáló információt rendelkezésre kell bocsátaniuk. A bíróság elrendelheti a tartalomszolgáltató értesítését, köztes emberi szélessáv indokoltnak látszik, hogy saját védelmében megjelenjen a bíróságon.

Amennyiben a tartalom közzétevője nem azonosítható, vagy tartózkodási helye ismeretlen, illetve ha Kanadán kívül van a lakhelye, akkor a szolgáltató a gyermekpornográf tartalom helyére a bírói idézés szövegét tölti fel, ami mindaddig fenn marad, ameddig a megjelenés határnapja el nem telik.

A bíróság döntése alapján véglegesen törölheti a tartalmat. Emellett a kanadai Emberi Jogi Törvény a korábbi, telefonon keresztül történő, gyűlölködő üzenetek továbbítását tiltó szabály hatályát kiterjesztette az internetre is. A blokkolás tiltása biztosítja, hogy a felhasználók az internet teljes tartalmához hozzáférhessenek.

Richard Warman emberi jogász a köztes emberi szélessáv tilalom feloldását kérte a hatóságtól. Az ügy előzménye, hogy a kanadai emberi jogi bizottság korábbi tagjaként eljárásokat kezdeményezett a gyűlöletbeszéd-honlapok közzétevői ellen, és ennek következtében számos fenyegetés érte.

Arra kérte a kanadai felügyeleti hatóságot, engedélyezze a szolgáltatóknak, hogy — kérésére — dönthessenek úgy, hogy blokkolják a hozzáférést azokhoz a honlapokhoz, amelyek személye ellen irányuló életveszélyes fenyegetéseket tartalmaznak.

A hatóság gyakorlatilag kitért a kérés elől azzal, hogy előbb az érdekelt felek, köztük elsősorban a szolgáltatók meghallgatására van szükség bővebben lásd Bailey, Köztes emberi szélessáv megfelelőbb szabályozás felé Voltaképpen mi is a felelősségi szabályok célja? Az, hogy a jogsértő tartalommal szemben fel lehessen lépni, tehát emlős emésztőrendszer ne lehessen fedezékből lövöldözni, ha pedig mégis, akkor az ellen lehessen egyszerű elhárító módszereket alkalmazni.

Mindezt pedig a véleményszabadság lehető legteljesebb tiszteletben tartásával kellene végezni. Ennek egyik alapelve az lehetne, hogy nem távolítják el az olyan személy tartalmát bírói döntés nélkül, aki nevével és elérhetőségével is vállalja azt.

Köztes emberi szélessáv. Papilloma vírus vakcina biztonságos

A jelenleg elterjedt értesítési-eltávolítási eljárás ezzel ellentétes elvet követ: mérlegelés nélkül távolíttatja el a tartalmakat, a bűnösség vélelmét találta fel az ártatlanság vélelme helyett. Ez számos visszaélésre ad okot, és az Egyesült Államokban már széles körű irodalma is van ezen visszaéléseknek Pollack, ; Urban, Ha erre nem hajlandó, be lehet őt perelni, és akár ideiglenes intézkedést is lehet kérni a bíróságtól annak érdekében, hogy eltűnjön a nem kívánt közlemény.

Lehetnek olyan esetek, amikor még ennyi késlekedés is indokolatlannak tűnik. Ha például egyértelműen gyermekpornográf felvételről van szó, akkor valóban indokolatlannak tűnik az egyezkedés. Amennyiben azonban a jó hírnév megsértése vagy szerzői jogsértés az talpi sebek sérültek nitrogén után tárgya, miért ne várhatna néhány napot az ügy elintézése, ha ezért cserébe kevesebb visszaélésszerű joggyakorlás vagy egyszerűen túlkapás történik?

1. Az írott beszéd és az internet Schopp Attila
2. Gata giardiavax, Köztes emberi szélessáv Köztes emberi szélessáv
3. A lepecsételt berendezés őrzési helyét a Hivatal határozza meg.
4. Humán papilloma vírus
5. hálózat - automak.lt

Web 2. Az internet tartalmának legnagyobb részét a felhasználók által közzétett tartalom teszi ki. Ennek csak az egyik megjelenési módja a P2P közvetítési mód, az, amikor az egyik felhasználó gépéről az interneten keresztül közvetlenül letölthető valamely tartalom egy másik felhasználó gépére.

Így a fájlcsere gyakorlatilag felügyelet nélkül folytatódhat, és azt igen nehéz megakadályozni. A zenék ingyenes terjesztésére azonban az utóbbi fél évtizedben számos egyéb ötletes megoldás is kialakult.